Minap olvastam egy cikket a Portfolio.hu weboldalán. Nem az első ebben a témában, de most először olvastam úgy, illetve éreztem az olvasás után, hogy az eddigieknél mélyebben megérintett.
Nemrégiben a fiaimmal (8 és 11 évesek) beszélgettünk erről a témáról, persze úgy, ahogyan az ő világukba ez belefér. Nem mondtam így ki előttük, ezekkel a szavakkal, de az a gondolat fogalmazódott meg bennem hogy a katasztrófa elkerülhetetlen – lehet késleltetni, vagy enyhíteni a következményeket, de a folyamatot visszafordítani már nem. Akkor magam is elcsodálkoztam hogy ez jött ki belőlem, mivel az alap működésemben optimista vagyok, sőt, néha túlzottan is az. Most viszont a cikk elolvasása még inkább megerősítette a témával kapcsolatos rossz érzéseimet, illetve határozottabbá tette a véleményemet.
A változás nem egy lineáris skálán zajlik
Talán ez volt a számomra legerősebb új információ: amit most úgy látunk, hogy évről-évre rosszabb lesz (hőmérséklet, szélsőséges időjárás), nem marad így: a drasztikus végkifejlet egyik pillanatról a másikra történik meg. Ez félelmetes. Az pedig egyszerűen torokszorító, hogy mindez akár még az én életemben is eljön, de hogy a fiaim az elszenvedői lesznek, az szinte biztos.
Én úgy veszem észre a közvetlen környezetben, hogy a teljes elhatárolódástól a szorongásig széles a spektrum abban, ki hogy éli meg, ki hogyan áll hozzá. Véleménye mindenkinek van. Én kész tényként fogadom el, a gondolataim pedig már régebb óta azon járnak, az egyén szintjén mit tehetek, másoknak miben mutathatok példát. Mert nem a várható hatástól szeretném függővé tenni a cselekvésem – egyszerűen a lelkiismeretem diktálja hogy így helyes.
Felelősség az egyén szintjén
Jó pár dologban átállítottam a működésemet, az így szerzett tapasztalatokat pedig mindig bátran osztom meg a baráti körömmel, illetve minden olyan alkalommal amikor lehetséges, az oktatási tevékenységeim során is.
Számomra a legfontosabbak ezek:
- Kevesebb szemét: amennyire lehet alapanyagokat használok, friss élelmiszert vásárolok. Jelenleg 2-3 hét alatt telik meg egy sima szemeteszsák, de szeretném tovább csökkenti. Természetesen, a szerves hulladékot komposztálom, a szelektívet külön gyűjtöm – de ez utóbbiból is csekély mennyiség gyűlik össze.
- Csomagolóanyagok mellőzése: mind otthon, mind a túrákon és utazásokon újrafelhasználható (textil) szalvétát és tárolókat használok, a régi hagyományos módszereket (folpack és alufólia) szinte teljesen lenulláztam, évi 1-1 tekercs ha elfogy. A boltban a zöldséget és gyümölcsöt saját kis textilzsákba rakom.
- Közösségi közlekedés: nagyon keveset járok autóval, igyekszem havi 1 tankolásra lenyomni (még jelenleg másfélnél tartok). Optimalizálom az útjaimat is, amennyire tudom.
- Lakás energiafelhasználás: és nem csak azért, hogy a számla kicsi legyen. Főleg a vízzel igyekszem nagyon csínján bánni, de télen a fűtést is jelentősen visszavettem. A konyhai eszközök számát leredukáltam, a felesleges energiapazarlást az ételek elkészítésénél is kerülöm.
Az is egy nézőpont, hogy „hja, amit én teszek csak egy csepp a tengerben” – igaz, a fentebb felsoroltak a teljes föld bolygó szempontjából láthatatlanok. Most, jelen időben. De a jövőre gondolva, ha az én példám többeket is inspirálni tud, akkor ugyanez más, hozzám hasonlóan gondolkodóknál is ugyanígy működik majd. Két generáció elteltével pedig talán már többen lesznek a felelősséggel gondolkodók, aminek az eredménye egy, a most jósoltnál élhetőbb világot eredményezhet.
Ahogy John Fitzgerald Kennedy mondta:
„Minden problémánál felsejlik a megoldás reménysugara; és a szilárd bizonyosság, hogy semmi sem biztos vagy megváltoztathatatlan.”
És mivel ez egy futásról (is) szóló blog, találtam egy kis kapcsolatot a sport (mozgás) és a fenti téma között: ez pedig a tudatosság. Mióta futok, fegyelmezettebb vagyok, jobban odafigyelek arra ahogy élek – hiszen a megfelelő táplálkozás a stresszmentes élet, a megfelelő mennyiségű pihenés mind-mind segíti azt hogy eredményesebb legyek. Mindez pedig egy pazarlástól mentes, szerényebb életstílust eredményezett, amiben ugyanúgy jól érzem magam, de mellette egy plusz jóérzés is kialakult: tettem valami azért a bizonyos enyhítését vagy késleltetésért.
