Csak ott lenni, megélni. Figyelni az erdőre, magamra, ami történik, amit látok, amit érzek. Megfigyelem, nem ítélkezem, nem gondolom tovább. Csak befogadom, elfogadom. Néha kíváncsian. Ott lenni a mostban. Megélni a pillanat igazságát.
Az emberek nagy többsége - saját bevallás szerint - az ideje nagyobb részét automatikus cselekvéssorozatokkal, nem átgondolt döntésekkel, robotpilóta üzemmódban tölti. Én is így éltem - eddig.
Olvastam egy friss cikket, a témában már sokadikat. Azok közé tartozom, akik nem bagatelizálják el a közelgő veszélyt, a magam módján pedig tenni is próbálok hogy enyhítsem a bajt.
A szó mindkét értelmében 🙂 de tényleg!
Nem bánom, imádom!
Így szép és kerek az élet, trallalla …
▸ néhány futásomról
▸ a futás közben született gondolataimról
▸ úgy általában a számomra fontos értékekről
