Hogy találtál rá erre a blogra? Elég ha magadban megvan a válasz – én csak annyit teszek hozzá, hogy ha esetleg véletlennek hiszed, akkor megosztom veled az egyik fő alapvetésemet: nincsenek véletlenek. Lehet hogy beleolvasol pár posztomba és már itt sem vagy, mert nem a Te világod, nem tudsz rezonálni vele. De az is lehet, hogy találsz pár olyan gondolatot, amit el tudsz majd vinni magaddal, vagy egyszerűen csak örömöd leled egy-egy kalandom vagy eszmefuttatásom elolvasásában. Ha esetleg még csak most ismerkedsz a futás világával, akkor pedig tudd: nem titkolt célom ezzel az oldallal, hogy ehhez bátorítást, inspirációt, sőt akár konkrét segítséget is adjak.
A futással 2007-ben ismerkedtem meg – legalább is a szó tartalmi értelmében. Akkor csöppentem ugyanis a tájfutás világába. Azt megelőzően a gyalogtúrázás és kerékpározás volt az a két mozgásforma, amit kamaszkoromtól kezdve rendszeresen folytattam. Kezdetben nem voltam tudatos: jártam a tájfutó versenyekre, elvártam hogy jól is teljesítsek, de nem edzettem. Így persze majdnem mindig kipukkanás lett a vége – a futás kivett belőlem, sokszor fárasztó „nyűg” volt, küzdelem. A változás több mint 10 évre rá következett be, amikor is 9 hónapon át egy profi futóedző foglalkozott velem. Rengeteget tanultam – közvetlenül tőle, a futások alatt pedig egyre inkább arról, hogyan is működik a testem, hogyan működök én. Szép lassan pedig teljesen más köntösében láttam a futást, feltöltött, sikerélményt adott, mindennapjaim része lett. Mivel a természetben lét nagyon régóta meghatározó szükségletem, a terepfutás lett az új szerelem, és mai napig az. Igaz, őszinte, elkötelezett kapcsolat ez. És persze kölcsönös. Amennyit belerakok, annyit vissza is kapok. Mára a futás életmóddá nőtte ki magát, kísérője a tudatos táplálkozás és a megfelelő mennyiségű pihenés.
„Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte. ” – Richard Bach
Sok mindent megtanultam az elmúlt közel 3 év és több mint 12000 lefutott km alatt. Figyelni magamra, a testemre, a lelkemre, arra hogy mit mondanak, mire van szükségük. Ezért is nincs papírra írt edzéstervem: célom van, ami motivál, ami felé tartva tudom hogy minden egyes nap, minden futás egy-egy apró építőkocka. Én döntöm el, hogyan rakom őket egymás mellé és élvezettel tölt el ahogy látom egyre jobban kialakulni a végleges építményt. Mindeközben pedig tanulok az élményekből, fejlődöm és egyre mélyebben megismerem magam.
Sokszor hallom másoktól, hogy „hát neked mindig fülig ér a szád”, meg hogy „hogy tudsz te mindig mosolyogni?”. Igen, ez vagyok én. Hiszek abban, hogy a mosoly van előbb, abból lesz a jókedv és a pozitív hozzáállás. Én is megélek rossz pillanatokat, vannak helyzetek amikor kis villámok ugrálnak a fejem fölött, de az alap működésemmel együtt jár az optimizmus és a jókedv. Pont ez az, ami ki tud hozni az amúgy nehéz helyzetekből is. „Mosolyogj a világra és az visszamosolyog rád” – ez bizony nagyon is igaz!
Ahol még találkozhatsz velem:
Önismeret fejlesztés és egyéni coaching, lélekemelő támogatás a változásod útján.
Járni az utat, megélni az életet – legyél otthon Te is a természetben!
Tájékozódási alapszintű- és túravezető képzések a természet szerelmeseinek.
