Üdvözöllek, kedves Olvasó! Hogy találtál rá erre a blogra? Elég ha magadban megvan a válasz – én csak annyit teszek hozzá, hogy ha esetleg véletlennek hiszed, akkor megosztom veled az egyik fő alapvetésemet: nincsenek véletlenek. Lehet hogy beleolvasol pár posztomba és már itt sem vagy, mert nem a Te világod, vagy nem az az értékrend köszön vissza számodra, ami szerint élsz. De az is lehet, hogy találsz pár olyan gondolatot, amit el tudsz majd vinni magaddal, vagy egyszerűen csak örömöd leled egy-egy kalandom vagy eszmefuttatásom elolvasásában. Ha esetleg még csak most ismerkedsz a futás világával, akkor pedig tudd: nem titkolt célom ezzel az oldallal, hogy ehhez bátorítást, inspirációt, sőt akár konkrét segítséget is adjak.
A futással 2007-ben ismerkedtem meg – legalább is a szó tartalmi értelmében. Akkor csöppentem ugyanis a tájfutás világába. Azt megelőzően a gyalogtúrázás és kerékpározás volt az a két mozgásforma, amit kamaszkoromtól kezdve rendszeresen folytattam. Kezdetben nem voltam tudatos: jártam a tájfutó versenyekre, elvártam hogy jól is teljesítsek, de nem edzettem. Így persze majdnem mindig kipukkanás lett a vége – a futás kivett belőlem, sokszor fárasztó „nyűg” volt, küzdelem. A változás több mint 10 évre rá következett be, amikor is 9 hónapon át egy profi futóedző foglalkozott velem. Rengeteget tanultam – közvetlenül tőle, a futások alatt pedig egyre inkább arról, hogyan is működik a testem, hogyan működök én. Szép lassan pedig teljesen más köntösében láttam a futást, feltöltött, sikerélményt adott, mindennapjaim része lett. Mivel a természetben lét nagyon régóta meghatározó szükségletem, a terepfutás lett az új szerelem, és mai napig az. Igaz, őszinte, elkötelezett kapcsolat ez. És persze kölcsönös. Amennyit belerakok, annyit vissza is kapok. Mára a futás életmóddá nőtte ki magát, kísérője a tudatos táplálkozás és a megfelelő mennyiségű pihenés.
„Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte. ” – Richard Bach
Sok mindent megtanultam az elmúlt közel 3 év és több mint 12000 lefutott km alatt. Figyelni magamra, a testemre, a lelkemre, arra hogy mit mondanak, mire van szükségük. Ezért is nincs papírra írt edzéstervem: célom van, ami motivál, ami felé tartva tudom hogy minden egyes nap, minden futás egy-egy apró építőkocka. Én döntöm el, hogyan rakom őket egymás mellé és élvezettel tölt el ahogy látom egyre jobban kialakulni a végleges építményt. Eközben pedig tanulok az élményekből, fejlődöm és egyre mélyebben megismerem magam.
Sokszor hallom másoktól, hogy „hát neked mindig fülig ér a szád”, meg hogy „hogy tudsz te mindig mosolyogni?”. Igen, ez vagyok én. Hiszek abban, hogy a mosoly van előbb, abból lesz a jókedv és a pozitív hozzáállás. Én is megélek rossz pillanatokat, vannak helyzetek amikor kis villámok ugrálnak a fejem fölött, de az alap működésemmel együtt jár az optimizmus és a jókedv. Pont ez az, ami ki tud hozni az amúgy nehéz helyzetekből is. „Mosolyogj a világra és az visszamosolyog rád” – ez bizony nagyon is igaz!
Ahol még találkozhatsz velem:
Önismeret fejlesztés és egyéni coaching, lélekemelő támogatás a változásod útján.
Járni az utat, megélni az életet – legyél otthon Te is a természetben!
Tájékozódási alapszintű- és túravezető képzések a természet szerelmeseinek.
